?

Napról napra változik minden körülöttem. A kérdés felmerül: Szeretsz te igazán is engem? Ha nem, miért vagy még most is velem...?!

Veled akarom elfeledni,
mindenen csak nevetni,
téged tudlak szeretni,
nem akarlak elengedni.

Nélküled nem jó az életem,
elromlott minden, éreztem.
A végén mindent megértettem,
Te kellesz énnekem.

Minden csak múlt,
a hangod elhalkult,
minden elmúlt,
mért így alakult?

Nem tudok elviselni senkit sem,
érted dobog a szívem hevesen,
beléd vagyok esve rendesen,
elvetted az eszem teljesen.

nélküled kifutnék a világfogságából,
nem tudok nélküled élni tőled távol.
Ha meglátlak vérem pezsdül,
szívem mások elől menekül.

Sokszor írtam rá a nevedet a kezemre,
úgysem hallgatok az eszemre.
Ugye nem tőlem félsz?
Mondd el, mit remélsz!

Jó volt nekünk együtt,
neked semmibe sem került.
Azzal, hogy akarlak,
tőlem messzire zavarlak.

Fiatal a korom,
talán egyszer megszokom.
Mindig az mondom:
Őt akarom!

Egy mosoly volt,
Szívem szólt.
Nem tud veszíteni,
Sem pedig feledni.

Nem tudok nélküled élni,
Nem akarom feladni.
Téged szeretni olyan jó,
Amit érzek, elmondja minden szó.

Amit érzel átlátszó,
Szerelemnek nem mondható.
Pedig minden probléma megoldható,
Ha együtt vagyunk, akkor jó.

Szeretlek, hányszor mondjam,
Sokszor körbe nézek, nem látlak, hol vagy?
Most nincs más csak egy kép,
Mért szeretlek én?

Valami történt,
Olyan mintha égnék,
Minden oda dobnék
Valakiért.

Most minden más,
Szemem mindenhol téged lát,
Gyere ide hát,
Szükségem van rád!

El vagyok veszve e világban,
jó lenne, ha szívem másra találna.
Nincs meg az a másik férfi még,
Szívem szerelemben ég.

Olyan mintha darabokra szakadnék,
Csak hozzád mennék.
Forrjon a véred a véremtől,
Tudom! Te vagy a nagy ő!

De a szerelem fáj,
Mégis akarom őt, ki soha sem bánt.
Szívem rád vár,
Szívtörő vagy semmi más.

Gyötör a kérdés:
Mi ez az érzés?
Várj, ne kérdezz.
Csak te is így érezz.

Nézem a képeket,
Várom a fényeket.
Szívembe lüktet a vér,
Elengedlek, bár szeretlek még.

Mit ér ez neked?
Mért nem foghatom kezed?
Ha a fájdalomtól sírok,
Mindig verseket írok.

Az életem lehúzhatom a klotyón,
Készen állok, már nincs itt semmi motyóm.
De még visszanézek egyszer,
S az életemtől búcsúzok egy néma perccel.

Veled voltam ott fenn,
Most meg újra itt vagyok lenn.
A szám csak hallgat,
Szívem érted jajgat.

Te vagy minden, ami jó,
Miattad született a szó.
Szívembe loptad magad,
De egyedül hagytad.

Bocsánatot szeretnék kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, hogy megbecsültelek,
Vagy ha úgy tűnt, némán elküldtelek.

Ha majd olvasod a levelem,
Jusson eszedbe szerelmem.
Nem jött össze... mért?
Nem küzdök már a holnapért.

A szerelem elvakít,
S a halál tőled elszakít.
Ha elég bátor lennék,
Megtenném.

Eltelt egy újabb pocsék hét,
Na, ebből már elég!
Hogy lettem hirtelen,
Ilyen furcsán védtelen?

Elkövettem pár hibát,
Okoztam nem egy hibát.
Fáj még a szó, mit egykor mondtál,
Hogy szeretsz, de mégis elhagytál.

Körülöttem halálos a csend,
Álomtalan éjjelek.
Mért kísértesz álmatlanságban?
Mért látom az arcod álmatlanságban?

Mért gondolok rád?
Testem téged kíván.
Az álmaimban minden más,
De sajnos ez a valóság.

Valóság minden, ami van,
Szívem szereteted ad,
De minek?
Már nem vagy mellettem.

Ha eljön az este,
Mintha minden el lenne felejtve.
Messze még a reggel,
Én többet nem ébredek fel.

Rólad eltűnt minden báj,
Tűnj el az életemből már.
Mért teszed ezt velem?
Én mért engedem?

Mért nem válaszolsz?
Mért nem felelsz?
Én az életemmel végeztem,
Ezt kell tennem, éreztem.

Elmegyek, elfogyok majd én,
S a végeredmény,
Szemmel látható,
S kézzel fogható.

Gyűlölöm ez az egészet,
Szenvedtem már eleget.
Én csak őt szeretném,
Mért nem lehet az enyém?

Ha egyszer látnálak,
Örökre a szívembe zárnálak.
Lassan jön a vég,
Érted mindent megtennék.

Nem vagyok normális görl,
Lassan elfogy ez a föld.
Mindig csak azt látom,
Szerelmesek sétálnak az utcákon.

Én is sétáltam ott rég,
Veled újra megtenném.
Mi a problémád?
Tudok segíteni talán.

Lassan nem lesz folytatás,
Holnaptól minden más.
Semmi jót nem látok,
Hol vannak a jó barátok.

Tőlem leléptek,
Eltűnt minden ígéret.
Engem a sárba löktek,
s rajtam röhögtek.

Ott kellett rá jönnöm,
Nincs igazság a földön.
Ha mégis lenne,
Nem hagynának el nevetve.

Minden az én hibám,
Nincs, velem senki mér.
Elhagytak a barátaim is,
s elhagytál te is.

Pedig rád van szükségem,
Mért ilyen a szerelem?
Mért kell ennek így lennie?


A vers csak azért mert szép...
Majd írok normális bejegyzést is ha nem lesz minden nap szar kedvem...
Puszi.<3